Építése

A White Star Line hajótársaság megbízásából, 1907-ben három luxusgőzös tervezésébe fogtak. A Titanicot Írországban, Belfastban, a Harland és Wolff hajógyárban építették, együtt testvérhajójával, a némileg kisebb Olympickal. A másik testvérhajója a Brittanic volt. A hajó szélessége a törzsénél két bérháznyi, hosszúsága 269 méter volt, annyi, mintha 10 budapesti 10 emeletes panelházat tennénk egymás után. Magassága a kémények tetejéig körülbelül egy 11 emeletes háznak felel meg. Korában a világ legnagyobb hajója volt. A burkolatát alkotó acéllapokat 3 000 000 szegeccsel rögzítették. A hajón úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és lift is volt. Minden részében a legjobb minőségű anyagokból készült. A hajó építésének tervében eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de - arra hivatkozva, hogy elsüllyeszthetetlen - 20-at építettek fel.

 A végzetes út

1912. április 10-én déli 12 órakor indult el Southampton kikötőjéből New York felé az úszó palota 2207 utassal.

Négy nappal az indulás után április 14-én éjjel 11:40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. A szolgálatos tiszt (William M. Murdoch első tiszt) utasítást adott a hajó elfordítására. A Titanicnak hosszú időbe telt, míg elkezdett kanyarodni, így a jéghegy léket ütött a hajó jobb oldalán. A hajón végzetes károk keletkeztek: a jéghegy öt kamrát felszakított. A tisztek előtt nyílvánvalóvá vált, hogy a hajó el fog süllyedni. A fedélzeten lévők enyhe rázkódást éreztek.

A rádiószobából a kapitány utasítására S.O.S. jeleket küldtek, valamint megkezdték a nők és a gyerekek mentőcsónakokba helyezését és elkezdték kiosztani a mentőmellényeket. A mentőcsónakokban nagyjából az utasok felének jutott volna hely (1170 férőhely), ez akkoriban kivételesen jó aránynak számított. Ennek ellenére a csónakok nagy részét félig üresen engedték le. A felfújható csónakokkal nagyobb gondok is akadtak: kiborultak, mivel nem tudták leereszteni szabályosan már. Akiknek nem jutott csónak, azok a tengerbe vetették magukat. 16 matróz segédkezett a 20 csónak leeresztésében. 80 perc alatt eresztették le az összeset. 12:45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel és ugyanebben az időpontban vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna, de állítólag, mint később kiderült, a rádiósa elaludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik. Az utolsó rakétát 1:40-kor lőtték fel.

A Carpathia nevű gőzös fogta az S.O.S. jeleket, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult. A mentést Arthur Rostron vezényelte le. Az első túlélő, aki a Carpathia fedélzetére lépett, Margaret "Molly" Brown, első osztályú utas, az utolsó pedig Charles Lightoller másodtiszt volt.

Április 15-én 2:20-kor a Titanic elsüllyedt. Harold Lowe ötödik tiszt, aki a 14-es csónakot irányította, még visszafordult 5 túlélőért, akiket kiemeltek a jéghideg vízből, kettő belőlük a csónakban meghalt. A mentőcsónakokban lévő embereket kb. 75 perc múlva felvette a Carpathia.

 Túlélők

A gyilkos jéghegy

1517 ember veszett oda. Az első osztályon utazók közül a nőknek 94%-a, a férfiaknak 31%-a menekült meg. A fedélzetközben utazó nőknek 47%-a, a férfiaknak 14%-a maradt életben, vagyis 210 legénységtag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát.

 Utóhatások

A katasztrófát követően törvényben írták elő, hogy minden hajó köteles az utasai számára maradéktalanul elegendő mennyiségű mentőcsónakkal rendelkezni.

 Magyar vonatkozások

A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. Megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária.[1]

A Titanic segítségére siető hajó – a brit Carpathia – hajóorvosa magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott. Az orvos sírja a budapesti Kerepesi Temetőben van.

 Visszatérés a Titanicra

A MIR I orosz tengeralattjáró felvétele

A hajóra dr. Robert Ballard talált rá 1985-ben. A roncs két nagyobb darabban, 3821 méter mélyen fekszik az Atlanti-óceán fenekén, 900 km-re Új-Fundland partjaitól. A megtalálást követően a különböző nemzetiségű kincsvadászok többször fosztogatták a luxushajó maradványait. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett, háborítatlan emlékhellyé nyilvánítsa.

A Titanic elsüllyedése, 2 óra 15 perc körüli állapot
Tulajdonos:	White Star Line
Építő:	Harland and Wolff hajóépítő üzem Belfast, Írország
Építés kezdete:	1909. március 31.
Vízre bocsátva:	1911. május 31.
Keresztelő:	Nem volt keresztelve
Első útja:	1912. április 10.
Sorsa:	Jéghegynek ütközött 1912. április 14-én éjjel 11:40-kor, elsüllyedt 3 óra múlva 2:20-kor
Méretek, tulajdonságok
Összsúly:	46,328 GRT
Vízkiszorítás:	52,310 angol tonna
Hossz:	882,5 láb (279 m)
Szélesség:	92,5 láb (28 m)
Erőgépek:	29 gőzkazán. Két négyhengeres gőzgép, 2×16 000 LE (2×12 MW) a két külső hajócsavarhoz. Egy alacsony nyomású gőzturbina (18 000 LE, 13,5 MW) a középső hajócsavarhoz, összesen 50 000 LE (37 MW)
Meghajtás:	Három bronz hajócsavar, két 3 ágú szélső és egy 4 ágú középső.
Sebesség:	23 csomó (42,5 km/h)
Utasok száma:	2223 (első, egyben utolsó útján) Első osztály: 329 Másodosztály: 285 Harmadosztály: 710 Legénység:899
Maximális kapacitás:	3547 fő