A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az RMS Queen Mary egy Cunard Line (más nevén Cunard White Star Line) óceánjáró, amely 1936 és 1967 között az Atlanti-óceán északi részén közlekedett. A John Brown and Company cég építette Clydebankben (Skócia), mint az egyikét a Cunard tervezett kéthajós heti Southampton-New York expressz járatának első tagját. A hajó a kontinentális Európában az 1920-as évek végén és az 1930-as évek elején épült szuper-óceánjárókra adott brit válasz volt. A Queen Mary és valamivel később épült nagyobb testvére, a Queen Elizabeth, miután a második világháborúban csapatszállításra használták őket, még két évtizedig teljesített szolgálatot a polgári hajózásban.
A hajó jellemzői
- Bruttó tömeg: 81 237 tonna
- Vízkiszorítás: 77 400 tonna
- Hossz: 311 m (1019,4 láb)
- Szélesség: 36,1 m (118,5 láb)
- Magasság: 55,17 m (181 láb)
- Főgép: 160 000 lóerő (119 MW)
- Sebesség: 29,5-30 csomó, maximum fenntartható sebesség 32,6 csomó (60 km/h)
- !!Befogadóképesség: 2139 utas (776 kabinos elsőosztály, 784 turistaosztály, 579 harmadosztály), 1101 fő személyzet
Egyéb jellemzők (angolul): [1]
A névadás legendája
A hajót Mary of Teck-ről, V. György brit király feleségéről nevezték el. Ezt a nevet a vízre bocsátásig szigorúan titokban tartották és addig csak "Cunard No. 534" néven emelgették a készülő hajót. A legenda szerint Viktoria királynőről akarta elnevezni a hajót, követve a cégnek azt a hagyományát, hogy a hajóinak neve "-ia" végződésű. De amikor a cég képviselői a király hozzájárulását kérték, hogy a hajót az ország "legnagyobb királynőjéről" (angolul "greatest queen") nevezzék el, azt a választ kapták, hogy Mary of Teck örülne ennek. A legenda szerint így Cunardnak nem volt más választása, mint hogy Mary-ről nevezze el az 534-est. A cég ezt a történetet később cáfolta és az is egy másik verziót tesz valószínűbbé, hogy korábban uralkodói neveket csak a királyi flotta fő hajóinak adtak. A Queen Mary név inkább kompromisszum lehetett Cunard és a cégébe akkortájt (1934 áprilisában) beolvadt White Star Line cég között egy semleges megoldásban, hiszen a White Star Line hagyományosan "-ic" végződésű nevet adott saját hajóinak.
Az építés története
A hajó építése 1930 decemberében kezdődött, de egy évvel később a gazdasági világválság közepette leállt. Cunard a brit kormányhoz folymodott kölcsönért, hogy befejezhessék a hajót, és sikerrel járt, sőt a kapott pénz arra is elegendő volt, hogy váltótársat is építsenek a hajónak. A kölcsön egyik feltétele volt, hogy a Cunard vegye át a pénzügyileg gyengélkedő legfőbb versenytársát, a White Star-t.
A Queen Mary 1936. május 27-én futott ki első útjára Southamptonból. Ekkor a világ második legnagyobb óceánjárója volt a francia Normandie után.
A hajó története
A Queen Mary 311 méter hosszú volt és bruttó 81237 tonnát nyomott. Összehasonlításképp, a Titanic 270 méter hosszú volt és 46 000 tonna. 1936 augusztusában elhódította a Kék Szalagot az SS Normandie-től, 30,14 csomós (55,82 km/h) átlagsebességgel. 1937-ben az SS Normandie visszaszerezte a trófeát, a Queen Mary 30,99 csomós (57,39 km/h) sebességgel később újra visszakapta.
A hajó hírnevét Nagy-Britanniában az 1930-as évek végére elhomályosította az HMS Hood csatahajó népszerűsége. 1939. szeptember 1-jén, a második világháború kitörésének napján a Queen Mary elindult szokásos útjára New York felé. Mire megérkezett, kitört a háború, és a hajó azt az utasítást kapta, hogy maradjon ott korábbi nagy vetélytársával, a Normandie-val együtt. Később csatlakozott hozzájuk a Quuen Elizabeth is.
A háborúban
A Queen Mary-t, majd váltótársát is végül Ausztráliába rendelték, hogy ottani és új-zélandi csapatokat szállítsanak. Camouflage festést kaptak, és a tengerészektől mindkét hajó a "Szürke Kísértet" gúnynevet kapta. Egyetlen úton 15 ezer embert is szállíthattak, így ők lettek a háború legnagyobb és leggyorsabb csapatszállító hajói.
Méretük és presztízsük olyan becses célponttá tette őket, hogy Adolf Hitler 250 000 dollárnak megfelelő összeget és Vaskeresztet ígért annak az U-Boat (német tengeralattjáró) parancsnoknak, aki elsüllyeszti őket. Nagy sebességük azonban gyakorlatilag lehetetlenné tette a tengeralattjárók számára, hogy utolérjék őket. A Queen Mary egy alkalommal majdnem mégis áldozatul esett, de egy elfogott rádióüzenet után még éppen időben megváltoztatta pályáját.
1942 októberében a Queen Mary véletlenül nekiütközött a HMS Curacoa könnyűcirkálónak és elsüllyesztette, 338 ember halálát okozva. Ugyanazon év decemberében a hajó egy 23 méter magas vízfallal ütközött és majdnem felborult, miközben éppen 15 ezer katonát szállított. Az incidenst titokban tartották.
A háború után
A háború után a két hajó utasszállítóvá visszavedlett hajó uralta a transzatlanti utasforgalmat. A Queen Mary 1967-ben, a Queen Elizabeth 1968-ban vonult nyugdíjba. Helyüket a Queen Elizabeth 2 vette át. 2004-ben pedig útjára indult a Queen Mary 2 is.
1967 óta a Queen Mary a kaliforniai Long Beach-ben horgonyoz. Ma hotel, múzeum és rendezvényközpont.
A hajóról az terjedt el, hogy több pontján kísértetek járnak. Beszámolók szerint néha gyermekhangok hallatszanak a valamikori gyermekőrző szobából és vízhangok a kiürített úszómedencéből. Van, aki szerint John Peddar tűzoltó kísértete is a hajón jár, akit 1966-ban, 18 éves korában a gépházban halálra zúzott egy rácsapódó vízbiztos ajtó.
2006. február 23-án a Queen Mary 2 "meglátogatta" a Queen Mary-t, és a hatalmas médiavisszhang nagyon jól jött a régóta pénzügyi nehézségekkel küzdő öregebb hajónak.
Érdekesség
- A Poszeidon-katasztrófa című filmet részben a Queen Mary fedélzetén vették fel és speciális effektusokban használt Poszeidon-felvételekhez a Queen Mary modelljét használták fel. Az S.O.S. Titanic című 1979-es film bizonyos részeit szintén a Queen Mary-n vették fel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
