Igaz az oldal az óceánjárókról szól de azárt ezt a két Balatoni történetet is feltettem.

A komp kisodródása és megfeneklése viharban

 Forrás: a történetben szereplő komp parancsnoka és egy utasa.

 A történet egy kicsit régebben játszódik, de ez nem csorbít hitelességén. 1972 vagy 73 nyarán a Balatonföldvárról rendszeresen a hét több napján koktélhajó indult este 9 órakor, melyen a Bergendy együttes játszott. A koktélhajó a Kossuth Lajos komp volt, de még a rövidebb, átalakítás előtti - eredeti - formájában, két oldalán két utasfolyosóval és az autószállító rész feletti híddal. Az együttes a hajó egyik végén volt felszerelve, felettük esővédő ponyva volt kihúzva. Nagyon nagy volt akkoriban az érdeklődés a koktélhajó iránt és induláskor majdnem mindig tele volt, azaz 300-400 ember is volt a fedélzeten. Tehát a hajó 9 órakor indult Balatonföldvárról, tele fitalokkal. Az általános útvonal úgy nézett ki, hogy először a komp Tihany-révtől kissé nyugatra lévő szállodák elé ment el, majd ott megfordulva az északi part mellett Akali felé, majd onnan vissza Balatonföldvárra. A időtartam kb. 3 óra volt. Indulás után 10 óra körül elkezdett erősödni a szél, és néhány percen belül hatalmas vihar érkezett. A balatoni viharokra jellemző, hogy hirtelen jönnek, rendkívül nagy széllökésekkel, mindössze pár óra időtartamúak és hirterlen levonulnak. Itt is így történt, a hajó Tihany-rév közelében volt, amikor hirtelen felerősödött a szél. A kapitány már a vihar első jelénél a Tihany-rév felé vett az irányt, hogy vihar előtt kiköthessen egy zárt kikötőben. Sajnos túl gyorsan jött a vihar, nem sikerült. A hajó orra már a Tihany-révi kikötő molófejben volt, amikor olyan széllökést kapott, hogy vissza kellett jönni a kikötőből, mert különben a molófejnél fordul keresztbe a hajó és nekicsapódik a köveknek. Ekkor már a szél olyan erős volt, hogy hajó szinte irányíthatatlan lett. A komp két motorja a széllel szemben tehetelen volt, még szélirányba sem lehetett állítani a hajót. A komp oldalsó felülete elég nagy, ami nagy szélben nem előnyös tulajdonság. A kormányozhatatlansághoz az is hozzájárult, hogy a vihar hatására erős folyás indult meg nyugati medencéből a keleti medencébe, ami a hajót erősen sodorta kelet felé. Nagyobb viharok esetén a Tihanyi szorosban a Balaton két medencéje közötti vízfolyás sokszor a Duna folyási sebességénél is nagyobb. A vízszintemelkedés ilyen esetben 10-15 cm is lehet a szorosban. A hajó tehát kormányozhatatlan volt, utolsó kísérletként a kapitány ledobatta a horgonyt, de az is hatástalan volt, csak a feneket szántották fel vele, a hajót nem fogta meg. Nem volt mit tenni, hagyták a hajót sodródni a vihar levonulásáig. A gond az volt, hogy nem a keleti medence közepe felé - a nyílt vízre - sodródott a hajó, hanem a Tihanyi félszigeten a révtől keletre lévő nádas felé, ahol a hajó a kis vízben fel is ült, nem sodródott tovább. A kapitány jól tudta, hogy nagy baj nincs, mivel egyrészt a hajó alja lapos, a Voith-Schneider propellerek nem sérülhetnek meg, mert nem lógnak a hajófenék alá, valamint a vihar után visszafele induló folyás 10-15 cm-t emel majd a hajón, ami már elég a fenékbuckáról való lejövetelhez. A hajót akkor már a horgony is fogta, tehát stabilan állt. A megfeneklés és a kis víz következményeként a hűtővízrendszer és a jégszekrény megtelt homokkal, így a motorokat és a segédgépet is le kellett állítani. Szerencsére időben észrevették a homokosodást, így a motorokba nem jutott homok. A hűtővízrendszer csöveit viszont szét kellett szerelni és megtisztítani a homoktól. Ezzel a gépészek a vihar levonulásáig végeztek is. A segédgép leállítása után át kellett állni vészvilágításra. A vihar hajnali 2-3 óra magasságban elvonult. Közben érkezett segítség is, a rendőrség egy Varsó típusú hajója jött menteni, de - a kapitány utasítása ellenére - szakszerűtlenül, nem a ledobott horgonylánc itrányába kezdték el húzni a hajót, ami persze nem mozdult, így a kapitány nem tartott igényt a további mentőakcióra. A vihar után elindult a folyás visszafele és növekvő vízszint emelt a hajón, ekkor a horgonyt is elkezdték felhúzni, ami lehúzta a felült hajót a buckáról. A motorokat is beindították, a hajó utána már saját gépeivel tudott közlekedni és 4 óra körül visszaértek a balatonföldvári kikötőbe. Az utasokat illetően a szél felerősödését követően mindenki az uatsfolyókra ment, a személyzeti kabinokba is engedtek le embereket, és a leszakadt zenekari ponyva alatt is jópáran voltak. A nyitott fedélzeten a szél miatt nem lehetett tartózkodni. A Bergendi zenekar felszerelése az eső és a hullámzás hatására elázott, de ez szerencsére nem törte meg a banda kedvét, a folyosókon szórakoztatták akusztikus hangszerekkel a közönséget. A hajón pánikhangulat egyáltalán nem volt, a többség jól szórakozott, élvezte a helyzetet. A kormányállásban is elázott néhány dolog, mivel az ablakok bepárásodtak, kilátni csak úgy lehetett, ha le voltak húzva az ablakok, amin a szél befújta az esőt. Végeredményben tényleges veszélyhelyzet szerencsére nem alakult ki, mindenki mindvégig biztonságban volt, csak a koktélhajózás egy kicsit tovább tartott. Az utazás meglehetősen kalandos volt. A forgalmi szolgálat tudott a viharról az előrejelzés alapján, de ezt nem jelezték a kapitánynak. Viharos idő esetén el sem idul a hajó, vagy nem megy messze a kikötőbejárattól. Baleset, személyi sérülés, jelentősebb anyagi kár - zenekar felszerelését leszámítva - nem történt, így a dolog a forgalmi személyzet kapitány általi a dorgálása kivételével nem került magasabb szintre. Valószínű, hogy az eladott jegyek visszafizetése miatt nem jelezték a vihart. Hibáztak, mivel történhetett volna baleset is, ha pl. nem iszapos fenekű helyen feneklik meg a hajó. A vihar hatására egyébként aznap volt még egy kisebb baleset, ugyanis a vihar előtt Tihanyból induló menetrendi komp (Kisfaludy Sándor) is szintén kifogta útközben az erős szelet és már nem tudott bemenni Szántód-révbe, az is kisodródott, és a déli parton kis a vízben felült.

A jó matróz - baleset megelőzése

 A történet a '80-as években játszódott le. Én akkor valamelyik négyszázason (Zebegény) voltam első bakos matróz. Akkor még a négyszázasok nem voltak átalakítva távvezérlésűre, így a kormányállásból a gépházba telegráffal lehet jelezni és a gépkezelő indította és állította le a motort. Még Láng motorok voltak akkor benne. Ez a megoldás egy kis kését jelentett a hajóvezető szándéka és a motor tényleges iránya és fordulata között. A hajó Badacsonyba tartott. A badacsonyi kikötő nyitott, nincs moló. A kikötőpartnál előrébb állt egy vizibusz (Csopak). Normál esetben első bakosként először nekem kellett a kötelet kidobni és miután hajó megáll lekötni, majd erre a kötélre "támaszkodva" lehetett a hajó farát is a parthoz tenni ("beveretni"). Az első baknál általában két kötelet használnak, az elsőnek kidobott egy előre tartó kötél, a másik pedig egy visszatartó, azaz a hajó orrán a kétirányú kötél a parttal párhuzamos mozgásokat is megakadályozza. Ahogy haladt a hajó kikötő felé a motort leállították, "kikötői sebességgel" siklottunk, hogy lehessen kormányozni, majd hallani lehetett a kisebb szusszanást a gépházból, a gépkezelő reverzált, mivel ilyenkor hátrázás következik. A hajóvezető valószínűleg elnézett valamit, mert a várt helyen nem kezdett el hátrázni. Veszélyesen közeledtünk a kikötőhelyhez, előttünk a vizibusz. A kormányállásban feleszméltek és hallani lehetett a csendben a telegráf csengőjét, gondolom jeleztek, hogy teljes erő hátra. Lehetett hallani egy szusszanást a gépházból, akkor kellett volna indulnia a motornak hátramenetbe. Nem sikerült az indítás, még mindig siklott tovább a hajó. A parttól elkormányozni már nem lehett, így az utolsó esélyt a megálláshoz én jelentettem. Egy kesztyű mindig oda volt készítve, ezt már elején látva a problémát fel is vettem. Az elsőnek kikészített kötelet kidobtam egy kikötőbakra és rögtön le is kötöttem. A kötél amikor megfeszült nagy reccsenéssel elszakadt, ami várható is volt, egy perlonkötél nem képes megállítani az ilyen sebességgel úszó hajót. Ez szándékos volt, tudtam hogy ettől a hajó nem fog megállni, de legalább csökken valamennyit a sebessége. A másodiknak odakészített kötelet nem tudtam kikötőbakra dobni, mivel nem volt a hurok előkészítve a kezemben, így csak kilendítettem a kötelet és - kikötőőr hiányában - meglendítve háromszor rátekertem az egyik kikötőbakra. Ez már így elég stabilan tartott, nem csúszott. Ekkor a kötelet a bakon egyszer megtekertem (csúszóra tettem), ami azt jeneti, hogy nem tart szorosan, csúszhat a kötél. A kötelet teljes erővel elkezdtem húzni, hogy feszüljön, így a bakon a súrlódási erő képes legyen lassítani a hajót. A kezemben szorosan tartott csúszó kötél igen fel tud forrósodni, de tűrtem a dolgot, mert meg kellett állni. Néhány méternyi csúsztatás után a vizibusztól kb. egy méterre megállt a hajó. A kesztyű ráolvadt a kezemre. A manőver után a hajóvezető csak annyit mondott: Köszönöm. Sikerült egy ütközést megakadályoznom.