Éghajlatkutatás:
Hűsítő óceánjárók

Az óceánjáró hajók által kibocsátott nitrogén-oxidok jelentősen megváltoztathatják a légkörben az ózon és a hidroxil-gyök szintjét, ezzel a globális felmelegedést valamelyest ellensúlyozó hűtő hatást fejthetnek ki, elsősorban az észak-atlanti térségben – erre a következtetésre jutottak a Max Planck Intézet kutatói.
Kétségtelen, hogy a légkört az emberi tevékenységből származó gázok kibocsátása alapvetően befolyásolja. Legközvetlenebbül a városi szmog bizonyítja ezt a tényt. A szmogot alkotó szennyező anyagok a városokból távoli vidékekre is eljuthatnak, ez viszont már nem csupán a levegő minőségét változtatja meg, hanem közvetlenül befolyásolja az éghajlatot is, például az üvegházhatású ózonon és szén-dioxidon keresztül. Mostanáig a nemzetközi hajózásból származó kibocsátást nem igazán vették figyelembe a légkörben bekövetkező változások becslésében, pedig ez a szennyeződés a szárazföldektől, az ipari tevékenységtől távol jelentkezik, és potenciálisan nagy hatása van.
Mark G. Lawrence és Paul J. Crutzen számításai éppen azt bizonyítják, hogy ezt a tényezőt mindenképpen figyelembe kell venni a jövőbeni nemzetközi szabályozás kialakításában. A Max Planck Intézet munkatársai tanulmányukhoz egy globális számítógépes modellt használtak, amelyet az utóbbi öt évben fejlesztettek ki nemzetközi összefogással. A modell a légköri gázok forrásait, szállítását, reakcióit és veszteségeit szimulálja, így számítja ki az ózon, a szén-monoxid, a hidroxil-gyök és a nitrogén-oxidok (nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid) légköri koncentrációjának időbeli és térbeli változását. A modellt a hajók nitrogén-oxid kibocsátásának figyelembevételével és anélkül is lefuttatták. Az eredmény azt mutatja, hogy az észak-atlanti térség júliusi növekvő nitrogén-oxid koncentrációjáért a hajók tehetők felelőssé, ekkor ugyanis a „háttér”-érték százszorosa mutatható ki ezekből a gázokból. Mivel a nitrogén-oxidok az ózonképződés fontos szereplői, ez a térség ózonkoncentrációját is kétszeresére növeli. Ennél fontosabb, hogy ezzel egyidejűleg a normális érték ötszörösére emelkedik a hidroxil-gyök szintje. Ez pedig számos üvegházhatású gáz mennyiségét csökkenti, így a globális felmelegedés ellen hat. Másrészt a hidroxil-gyök kéntartalmú gázokkal kémiai reakcióba lépve felelős azoknak a kis partikulumoknak a létrejöttéért, amelyek a felhőképződésben játszanak szerepet. Mivel a napsugárzás ezekről a partikulumokról és a felhőcseppekről visszaverődik, a nitrogén-oxidok ezúton is hűtő hatást fejtenek ki.
További vizsgálatok szükségeltetnek annak pontos felbecslésére, hogy a hajók hogyan befolyásolják a környezetet. Egy közelmúltban közzétett, a mostanitól független tanulmány szerint ezek a tengeri hajók kén-dioxidot is kibocsátanak, ami szintén hűti a légkört. Fontos lenne a globális éghajlati modellben kombinálni ezeket a hatásokat. Az elkövetkezendő évtizedekben várhatóan fokozódik majd ez a hatás, a tengeri hajók forgalma ugyanis évente nagyjából 3 százalékkal nő. A jövőbeni nemzetközi szabályozásból nem lehet majd kihagyni a kibocsátásnak ezt a forrását. És mivel ezek a hatások épp a globális felmelegedéssel ellentétesek, a döntéshozók egy különösen nehéz dilemmával szembesülnek majd.